Rezidens.hu

Cikkek

Friss hozzászólások

Hírek

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Sote.hu hírek

  • Hibás feed URL.

Rezidenskérdés hallgatói oldalról

2007.06.04. 07:00 rezidens

Február végén, amikor tudomásunkra jutott, hogy az Egészségügyi Minisztérium gyakorlatilag ki akar vonulni a rezidensképzés finanszírozása mögül, még nem sejtettük, hogy milyen új feladatok és kihívások várnak ránk alig néhány nap leforgása alatt. Csak annyit tudtunk, hogy nagy a baj, és kevés az idő. A helyzet súlyának megfelelően órák leforgása alatt egységbe forrt a négy egyetem hallgatói önkormányzata, közös álláspontot és fellépési stratégiát alakítottunk ki.

Példátlan összefogás jött létre. Olyan aktivizálódási hullám indult el, ami magával ragadott mindenkit, függetlenül a vérmérsékletétől, a politikai nézeteitől, függetlenül attól, hogy szokott-e közéleti megmozdulásban részt venni, vagy sem. Plakátok vándoroltak kézről kézre és intézetről intézetre, e-mailes levelezőlisták izzottak fel, s szállítottak mindenfelé rezidenshíreket, aktivisták sokasága gyűjtött aláírásokat, pakolt termet, szervezett fórumot, vagy alkotott a sajtó szeszélyének eleget téve tömegesen vágóképet. És ne feledkezzünk meg a közel négyezer aláíróról és a fórum ezerötszáz résztvevőjéről sem. Akik a jelenlétükkel tettek hitet a közös ügy mellett. Erőt adó, beszédes számok ezek. Azt üzenik, hogy ha nagy a baj, akkor számíthatunk egymásra. A kiszolgáltatottság egy akarattá kovácsolt mind a hatezrünket.

Eddig sem voltak rózsásak a kilátásaink, nem volt túlzottan tervezhető a hivatásunk, eddig is kétséges volt, hogy orvosként mikor futja anyagi önállóságra, netán családra, gyerekvállalásra. Ehhez az amúgy is köztünk élő bizonytalan alaphangulathoz érkezett meg a minisztérium tervezete, ami arra akart kényszeríteni bennünket, hogy fizessünk. Ha nincs miből (de hisz honnan is lenne?), akkor kölcsönből, ha pedig nem vagyunk hitelképesek (mert ugyan mitől is lennénk azok?), akkor jelzálogból, mit, ha jók leszünk, megengednék, hogy élethosszig törlesszünk, ha másunk nincs, akkor majd a tulajdon csontjainkkal.

Ha nem magam látom, hogy felelős szakember ilyen terveket papírra vet, bizonyára el sem hiszem. Annyira képtelen és valóságtól elrugaszkodott a gondolat. Így viszont, hogy nem csak leírta valaki, de az abban megfogalmazottaktól a minisztérium mind a mai napig nem határolódott el, ezért a benne foglaltakat most is komolyan kell vegyük. Mert bár az egy év haladék értékes siker, hiszen időt nyertünk, s nem sikerült rohamléptekben átlépni fölöttünk, de még nem oldottunk meg semmit. A tervek, bizonyára kicsit kozmetikázottabb formában, de még mindig ott pihennek a miniszteri asztalon. Meg kell őrizzük az éberségünket. És mindenki számára világossá kell tegyük, hogy mi az a szükséges minimum, ami nélkül nem létezhet Magyarországon szakorvosképzés, mi az, amihez a legvégsőkig ragaszkodni fogunk. Hiszem, hogy a tavaszi összefogásunk mindenkiben mély nyomot hagyott. Egyrészt bennünk. Mert megtapasztaltuk, hogy a közös értékeink védelmében képesek vagyunk egységesen fellépni. Másrészt a döntéshozókban. Akik tudatában akaratuk ellenére is ott marad, hogy határozottak vagyunk, nem félünk, és a céljainktól nem tágítunk.

A labda jelenleg a minisztérium oldalán pattog. Egyelőre nekünk csak az ígéretek jutnak a tárgyalásokról, a döntésekbe való bevonásunkról. A valósággal azonban nehéz vitatkozni. Az adott szó ellenére a fogorvosok rezidenshelyeit 80%-kal, a gyógyszerészekét 90%-kal csökkentették. Holott sajtónyilvánosság előtt az akkor még államtitkár dr. Horváth Ágnes a kérdésemre, miszerint a három szak keretszámában, arányaiban fog-e változás történni, azt a választ adta, hogy nem, 2007-ben még minden marad a régiben. Kérdés ezek után, hogy kinek mennyire adhatunk a szavára?

Június 6-án a Parlamentben lesz egy konferencia, ahol a sajtó nyilvánossága előtt módunkban áll kifejteni az álláspontunkat. A legmegfelelőbb alkalom arra, hogy hallassuk a hangunkat, és tudassuk újra a döntéshozókkal: mi az, amit szeretnénk és mi az, amiből nem alkuszunk!

Papp Magor

Semmelweis Egyetem (http://www.ujsag.sote.hu/se200707/20070717.html)

Szólj hozzá!

Címkék: történet semmelweis egyetem

A bejegyzés trackback címe:

https://rezidens.blog.hu/api/trackback/id/tr6193429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.