Budapesten és Pécsen is több száz fős fórumokon vitatták a rezidensképzés tervezett finanszírozását. Több ezer vidéki és budapesti orvostanhallgató részvételével lezajlott tegnap a Semmelweis Egyetemen (SE) a rezidensképzés jövőjével foglalkozó fórum. Bár a rendezvényre meghívást kapott Molnár Lajos egészségügyi miniszter is, sem ő, sem a tárca más képviselője nem jelent meg a vitán, ami a szervezőket is meglepte.
A döntéshozókat így egy személyben képviselő Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke már bevezetőjében leszögezte, hogy a kiszivárgott munkaanyag, amely a rezidensképzés finanszírozásának jelentős – több mint ötven százalékos – csökkentéséről szól, 2007 őszétől még semmiképpen sem lép életbe, vagyis egyelőre csak javaslat szintjén létezik. Kökény arról is beszámolt, hogy a kérdés valószínűleg március 21-én kerül majd napirendre.
A magyarországi orvostanhallgatókat képviselő négy hallgatói önkormányzat nevében Papp Magor úgy nyilatkozott, a képzés feltételeit gyökeresen megváltoztató hírek „pánikot, félelmet és a létbizonytalanság érzését keltették bennük”. Papp szerint a tervezet a jövőképüket semmisíti meg és demoralizáló hatású.
Pánik, félelem: "több hendikepet nem bír el a rendszer"
„Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi valakinek eszébe jut, sőt még le is írja” – mondta a hallgatói önkormányzatok képviselője, majd hozzátette: „További hendikepet nem bír el a rendszer, így is nettó százezer forint kezdő fizetéssel számolhatunk, vagyis egy harminc éves orvos nem azon gondolkodik, hogy családot alapítson, hanem hogy meg tud-e egyáltalán élni.”
Papp szerint a tervezet legfőbb baja, hogy nem szakmai, hanem fiskális alapú, a rendszer pedig már így is annyira labilis, hogy abból már nem lehet visszalépni.
A hallgatói érdekképviseletek két alapvető dolgot szeretnének elérni, aminek érdekében aláírásgyűjtésbe is kezdtek: egyrészt, hogy azoknak az orvostanhallgatóknak, akik államilag finanszírozott képzésre nyernek felvételt, a rezidensképzést is az állam támogassa, másrészt pedig, hogy „a szakképzésben résztvevők is kapjanak normális fizetést, hiszen az is munka”.
Hitelből szakképzést?
A legnagyobb felháborodást Kökény Mihálynak azzal az ötletével sikerült kiváltania, hogy feltételesen felvetett a rezidensképzés anyagi fedezetére egy olyan megoldást, ami a diákhitel-konstrukciót folytatná, majd azt is hozzátette: „illúzió azt várni, hogy az állam egyszercsak háromszorosára vagy akár ötszörösére emeli a finanszírozást”.
Erre reagálva Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke kategorikusan kizárt mindenféle hitellehetőséget, szerinte ugyanis az orvosképzés egy nemzetstratégiai kérdés, a rezidensek pedig semmiképp sem terhelhetők tovább, mert „így is felkopik az álluk”.
Az utóbbi megjegyzést Parragh György, a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának dékánja is megerősítette, aki szerint egyetlen másik képzésben nincsenek úgy alulfizetve a résztvevők, mint a rezidensképzésben, ahol „bagót fizetnek az ügyeletekért”. A felvetést Karádi István, az SE dékánja is ellenezte, szerinte ugyanis a szakképzésben résztvevők a kamatemelés állandó veszélyének lennének kitéve.
A vitán sor került a magyarországi és nyugati orvosok anyagi megbecsültségének összevetésére is, így Karádi István arról számolt be, hogy a nyugat-európai országok rezidensei átlagosan 9-szer annyit – körülbelül 700 ezer forintot – keresnek, mint az itthoniak. Takács Péter, a Rezidens Szövetség elnöke azt mondta, hogy épp emiatt a végzős orvostanhallgatók, illetve rezidensek 60-70 százaléka tervezi, hogy külföldre megy dolgozni, tíz százalékuk pedig így is tesz.
Takács szerint a tervezett változtatás ezt az arányt, illetve a végleg kint maradók számát jelentősen megemelné. A szövetség elnöke elmondta: fontos lenne egy, a bírói életpályamodellhez hasonlóan sikeres orvosi életpályamodell kialakítása, egy orvos kiképzése ugyanis körülbelül tízmillió forintjába kerül az államnak, amit „nem lehet csak úgy kidobni az ablakon”.
Azzal mindenki egyetértett, hogy a magyar orvosképzés nemzetközileg is piacképes és jó hírű. Ahhoz azonban, hogy ez így is maradjon, nem engedhető meg a további forráskivonás – mondta a debreceni egyetem dékánja. Parragh kifejtette: a jelentős pénzelvonás egyértelmű minőségromlást vonna maga után. Azzal Éger is egyetértett, hogy a magyar orvos külföldön is eladható, ugyanakkor hozzátette: „nem eladó, s ilyen körülmények között jogosan aggódunk minden jelenlegi és leendő kollégánkért, hiszen most is rengetegen kiszolgáltatottak és megalázó a létük”.
Vizitdíj: a rezidens is fizet?
Elkerülhetetlen volt a vizitdíj problémakörének felvetése, amellyel kapcsolatban a debreceni dékán nehezményezte, hogy a rezidenseknek is ki kell fizetniük az alapesetben háromszáz forintot. Kökény Mihály azt mondta: a vizitdíjjal kapcsolatban biztosan lesz korrekció, jelenleg az információk összegyűjtése zajlik, ami alapján kivitelezik majd a változtatásokat. Azt azonban leszögezte: Molnár Lajos korábban is konzekvensen képviselte az egészségügyi dolgozók minél szélesebb körű mentességét, ezt azonban eddig nem sikerült keresztülvinni.
A szaktárcát több oldalról is érte kritika azért, hogy nem képviseltette magát a vitafórumon, Éger szerint a minisztérium semmibe vette a nagytömegű megjelenést, s épp ezért érzi aggasztónak és kétségesnek a tényleges együttműködést. A párbeszéd tehát csak részben kezdődött el, Kökény annyit tudott megígérni, hogy másfél évig még biztosan nem változik semmi, s hogy a vita során felmerült érvekről írásban és szóban is tájékoztatja az egészségügyi minisztert.
Főpróba
A budapesti rendezvény főpróbájaként tartották meg kedden a Pécsi Tudományegyetemen a hasonló témájú hallgatói fórumot. Bár a szervezők előzetesen gyér érdeklődéstől tartottak, végül pozitívan csalódhattak, ugyanis a PTE Orvostudományi Karának aulája teljesen megtelt kedd este; mintegy félezer orvostanhallgató vehetett részt a háromnegyed órás eseményen, amelyen a felháborodás nem egyszer magasra csapott.
A PTE ÁOK HÖK elnöke, Sarnyai Ákos kijelentette: a tervezett módosítás ellehetetleníti a rezidensek képzését. A rezidensképzés havi költsége 330 ezer forint, ennek fele a hallgatókat terhelné a hiányszakmák kivételével – miközben a rezidens lényegében azért fizet, hogy dolgozhasson. A havi 165 ezer forintos képzési díj finanszírozása lehetetlen – hacsak valaki nem vesz fel többszörös diákhitelt, ironizált néhány hallgató.
Sarnyai számításai szerint az idén végző mintegy 800 orvoshallgató közül 200 képzését támogatja majd az állam és úgy vélte, hogy ebben az esetben sem tényleges támogatásról van szó, hanem egyszerűen a többi hallgató által fizetett összegeket fordítják erre a célra. A résztvevők külön sérelmezték, hogy már az idén végzett hallgatókra vonatkozik az új rendszer, ami igencsak nehéz és váratlan helyzet elé állítja a végzősöket.
A tervezet a hallgatói érdekvédők szerint végeredményben az orvosok elvándorlását fokozná. Erre utalt néhány reakció a nézők oldaláról is, akik afelől érdeklődtek, hogy milyen esélyekkel vághat neki a külföldnek egy szakorvosi vizsgával nem rendelkező, végzett medikus. A válasz szerint kifejezetten jókkal: az általános orvoshiány miatt külföldön tárt karokkal várják a magyar doktorokat, szakorvosi vizsgával avagy nélküle.
Hírszerző (http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=30663)
