December 13.-án újra a Minisztériumba hívták az érintett érdekképviseleteket, köztük a négy orvostudományi kar hallgatói Önkormányzatainak az elnökeit, hogy tovább egyeztessünk a szakorvosképzés átalakításáról. Szövegszerűen is rendelkezésünkre bocsátották a szaktárca kormányrendelet-tervezetét, így nekiláthattunk az érdemi munkának. Az eredeti, novemberi elképzelésekhez képest, részben a mi észrevételeink alapján, több kedvező elmozdulás történt, ami az új rendszer kiszámíthatatlansága mellett visszafogott bizakodásra is okot adhat.
A legfontosabb célkitűzésünk továbbra is az, hogy semmilyen formában ne történjen forráskivonás a rendszerből! Hiszen most is a pénzügyi minimumon vagyunk, bármilyen kivonás a szakképzés összeomláshoz vezetne. Legfeljebb a képzést hatékonyabbá tevő átcsoportosításokat tudunk elképzelni. Ennek a teljesülésére van némi remény, bár a keretszámok ismerete nélkül szinte képtelenség megjósolni a várható pénzügyi háttereket...
Dióhéjban a mostani elképzelések:
- A jelenlegi tervezet a törzsképzési időszak legfeljebb 6-12 hónapját finanszírozná állami keretből, a többit a kórházak kellene állják. Ez szerintünk nem elégséges arány, hiszen a jelölt ennél több időt tölt a munkáltatójától távol. Kérésünk, enyhítendő a kórházak terheit, hogy legalább azon időtartamot fizesse az Állam, amikor a jelölt képzési kötelezettségei miatt távol van a munkáltatótól.
- A munkáltató és a jelölt között a teljes szakorvosképzés időtartamára szóló szerződés jönne létre, amelyben mindkét fél vállalja, hogy a képzés idejére a munkaviszonyt fenntartja.
- Újra megjelenik a szövegben a hiányszakmák fogalma. Ehhez a Minisztérium a teljes szakképzés idejére kiemelt, +50%-os bérkeretet tervez biztosítani. Ez azt jelenti, hogy aki ebbe a keretbe kerül bele, az jobban keresne, mint a többi jelölt.
- Másik fontos célkitűzésünk megvalósulni látszik, eszerint a képzési költséget továbbra is az Állam fogja fizetni (ez kb. 70.000 forint/ jelölt/ hó). Ha ez így is marad, akkor ez azt jelentené, hogy nem kell önrészt fizessünk a képzéshez.
Legnagyobb félelmünk továbbra is az, hogy a gazdasági mélyponton lévő kórházak nem fogják tudni fizetni a bér- és járulékköltségeinket, így hiába van szakorvos igényük, erősen kétséges, tudják-e alkalmazni azt a várhatóan 900-1000 jelentkezőt, aki 2008-ban kíván nekilátni a rezidensképzésnek.
Hatástanulmányok hiányában jelenleg átláthatatlan, mennyire lesz életképes az új rendelet. Várhatóan február elejére derül ki, milyen interakciókat vált ki az új szabályozás. Addig az éberségünket megtartva igyekszünk a tárgyalóasztal mellett dolgozni. További lépéseket csak ezt követően érdemes tegyünk, a végeredmény függvényében.
Papp Magor