Rezidens.hu

Cikkek

Friss hozzászólások

Hírek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Sote.hu hírek

Nincs megjeleníthető elem

MedIQ hírek

Nincs megjeleníthető elem

A Rezidens kér elnézést

2007.03.27. 09:00 rezidens

A Rezidens huszonnégy-huszonhat év körüli, gyakorta ennél jóval idősebb, dolgos, diplomás élőlény, foglalkozását tekintve általános orvosdoktor. Hazánkban mintegy kétezer példánya él. Testfelépítése, szükségletei az emberéhez teljesen hasonlóak, és miként az ember, maga is sokéves fejlődés árán nyeri el végső alakját, mely az ő esetében a Szakorvos. Az áhított, magasabb rendű létforma eléréséhez a fejlődő egyed két évet tölt el Rezidens állapotban, majd – két metamorfózis között – újabb három-négy év alatt fejeződik be érése, mely idő alatt Szakorvosjelöltnek nevezik. A Szakorvos legalább huszonkilenc éves, dolgos, diplomás élőlény…

A majdani Rezidens fejlődésének korábbi szakaszait embergyermekként, majd az emberi társadalom fiatal tagjaként tölti. Szorgalmasan tanul az iskolában, szabadidejét más embergyermekekkel és a világ felfedezésével tölti, mígnem egy szép reggelen arra ébred, hogy orvosdoktor szeretne lenni. Ez az elhatározás megváltoztatja az életét. Tudja, hogy álma megvalósításáért már a középiskolai évek alatt keményen kell küzdenie, mert az egyetemen hat-nyolcszoros a túljelentkezés – bár valamiért évről-évre csökken –, és minden jegy számít. Csak egy cél lebeg előtte: a felvételi. Bármit is mondjanak neki, szentül hiszi, hogy ez lesz a legnagyobb próbatétel, és ha sikerrel teljesíti, már nem érheti baj.

Az ismerősei pedig sok mindent mondanak. Például azzal ijesztgetik, hogy leendő élőhelye, az egészségügy veszélyben van. Leginkább az orvosok mesélnek rémtörténeteket túlzsúfolt rendelőkről, álomtalan éjszakákról, kimerült nappalokról és szorongató anyagi korlátokról. Most hall először a kiégésről is, mint az igazán lelkiismeretes, mindig figyelmes és türelmes gyógyítók sorsáról, akik egykor a betegek kedvencei voltak, de az évek felőrölték őket, magányos alkoholisták lettek, vagy éppen önkezükkel vetettek véget életüknek. Mások egészen másfajta tapasztalatokról panaszkodnak: embertelen orvosokról, akiket nem lenne szabad betegek közelébe engedni, és bűnös, életeket megpecsételő mulasztásokról, amiket már senkinek sincs hatalmában jóvátenni. Látja, hogy választott hivatásának sokak szemében nincsen becsülete, de ifjonti idealizmusa nem hagyja, hogy eltántorítsák a céljától. Tudja, hogy ő nem lesz olyan. Meg aztán bizakodás is van körülötte: „Mire te végzel, minden megváltozik. Muszáj…” És „láttál már orvost éhen halni?” Nem látott.

Ballagására a doktor nénitől, egyik példaképétől egy Hankiss János-könyvet kap. „Egy orvos töpreng”. Hozzá egy szelíd jó tanácsot, hogy ne akarja most rögtön elolvasni. A könyvben egy cédulán Ibsen-idézet:

„Gyönyörű, ha valaki
Maga előtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tűzön-vízen át.”

Felveszik az egyetemre. A majdani Rezidens neve a következő hat évben Orvostanhallgató. Ha pedig a hat évből véletlenül hét lesz, akkor sem kell feltétlenül szégyenkeznie – a bukáshoz sokszor elég egy apró botlás, egy rosszul időzített levegővétel, egy váratlan esemény, ami eltereli a figyelmet a tanulásról. Tanulni pedig korántsem csak a vizsgaidőszakban létfontosságú. Ha nem akar kihullani, az első két-három évben ünnep az olyan alkalom, amikor nem bújja a tankönyveket késő éjszakáig, az egyetemen kötelező előadásokkal, szemináriumokkal és gyakorlatokkal töltött nap végén. A Középiskolás azt hitte, tudja, mire vállalkozik, de álmában sem gondolta volna, hogy egy év alatt jóval nagyobb anyagot kell majd megtanulnia, mint az érettségire és a felvételire együttvéve. Az elméleti tárgyak idején sokszor végtelenül távolinak tűnik az idő, amikor végre élő emberekre cserélheti a képleteket, és a kórterem ajtaján sétálhat be a boncterem helyett, de tudja, hogy végig kell járnia a magának választott utat, és végül nem marad el a jutalom. Reméli.

A leendő Rezidenst eközben mindvégig támogatják szülei, a tőlük telhető módon. Ruházzák, etetik, kifizetik a szállás és az utazások költségeit. Valahogy előteremtik azt az évi átlag százezer forintot is, amibe a tankönyvek és a jegyzetek kerülnek, és erre jön még a saját fonendoszkóp, a köpeny meg a műszerek, amikre az egyetemnek nincsen pénze, meg később amúgy is meg kellene venni. Örülnek, ha otthon látják a gyermeküket, de nem tesznek neki szemrehányást, amiért azt a kis időt is a könyvei fölött tölti, és mert harapósan fogadja a félve feltett, aggódó kérdéseket. Együtt izgulnak vele a vizsgák idején, büszkék a sikerekre, és a kudarcokat is kicsit mindig a sajátjukként élik meg. Nem emlegetik, hogy ők ebben a korban éppen hány éve dolgoztak már, és mennyi pénzt kerestek, mert tudják, hogy a tanulásra költött pénz befektetés, és a gyermeküknek jobb életet remélnek, mint ami maguknak jutott. Az Orvostanhallgató pontosan érzi ezt, és ha képes rá, még keményebben tanul, hogy kiérdemeljen némi ösztöndíjat, és ha már a terheket átvállalni – egyelőre – nem tudja, legalább ne okozzon csalódást.

A „Milyen az orvosi?” típusú kérdésekre az Orvostanhallgató nem szívesen ad túl drámai válaszokat. Tudja, hogy sok más kortársa szerint eleve magasan hordja az orrát, és csak rontana a helyzeten, ha elpanaszolná a szabadidő hiányát vagy a vasszigorral behajtott, csillagászati mennyiségű tanulnivalót, netán elkottyantaná, sokszor mennyire szeretne ő is „normális” egyetemista lenni. Merthogy most nem érzi magát annak. Inkább megpróbál rövid, vicces válasszal kitérni, majd hozzáteszi, hogy máshol sem könnyű. Ami persze így igaz. Az Antiszociális Orvostanhallgató, akinek „rangon aluli” délutánonként más népekkel keveredni az egyetemi kávézóban, egyébként mindig is nyitott, társas lénynek tartotta magát, de ez az egyetemen az első néhány pofon után megváltozott. Amint rájön, hogy a játék nem babra megy, mintha alattomosan elkezdenének bezárulni körülötte az ajtók. Lassan megritkulnak a hétvégi találkozók a régi barátokkal, sorra elhalasztódnak fontos beszélgetések, egy-egy nagyobb egyetemi számonkérésre hivatkozva, és az első év nyarán váratlanul bekopogtat a felismerés, hogy az érettségi óta nem olvasott szépirodalmat. Meg általában, semmiféle irodalmat – a tankönyveket leszámítva. Ha erős megszorításokkal is, de van igazság a mondásban, miszerint mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Viszont a jó tanulmányi átlag mellett az értelmiségitől elvárható szellemi épülésre és egyidejűleg gazdag emberi kapcsolatok ápolására való képesség csak a legszerencsésebbek kiváltsága. A többieknek marad a küszködés, és – jobb esetben – a hiányérzet…

Harmad-negyedévre végre eljön a fordulat ideje. Amikor már tényleg úgy tűnik, nem sokáig menne így tovább, oldódik a szorítás, és mintha friss levegőt engednének be az ablakon. Az évi tananyag még ekkor is legalább négy-ötezer oldalra rúg, de ha eddig sikerült elkerülni, most már talán nem kell rettegni a bukástól. Eljön végre a klinikai tárgyak ideje is: a belgyógyászaté, a sebészeté – mindazoké, amik annak idején megjelentek a gimnazista lelki szemei előtt, amikor az orvosi egyetemről fantáziált. Nincsen több kémiai labor és boncterem, de végre megfogható közelségbe kerül a beteg, és az orvosnövendék először kap lehetőséget, hogy bizalmát elnyerve, kis szakemberként tegye fel kérdéseit, először hallgassa meg értő füllel mellkasát. Az öröm valahogy mégsem teljes. Az Orvostanhallgató megkönnyebbülésébe hívatlan vendég keveredik: a fásultság szele. Nem érti, mi történt vele, hiszen éveken át ezekre a tantárgyakra, ilyen gyakorlatokra vágyott. Irigyen és ferde szemmel figyelte a felsőbb éveseket, akik azt állították, szemészetet vagy sebészetet tanulni sem mindig izgalmas és felemelő. Akkor enyhe megvetést és szánalmat érzett a képtelen gondolatok gazdái iránt, most mégis hiába próbálja előcsalni magából a kitörő lelkesedést. Kifosztottnak és egy árnyalattal szürkébbnek érzi magát, de természetesen kitartóan tanul tovább – ha követelik. Ha viszont lazul a hurok, nyomban szökésre sarkallják tökélyre fejlesztett ösztönei.

Az Orvostanhallgató jó tanulmányi eredménnyel közelít a diploma felé. Hatodévesen már régen megtalálta a szívéhez legközelebb eső szakterületet, ahol néhány éve tudományos munkát is folytat. Az egyetem mellett némi kultúrára és közéletre is szakítani tud az idejéből. Felnőttnek érzi magát, és ebben bizonyára nem téved nagyot. Felelősséget érez legalább két ember, köztük önmaga iránt, és várakozással tölti el doktorrá avatásának napja. Nem a két betű miatt, ami neve elé kerül, hanem mert ősztől végre a saját lábára állhat. Huszonnégy évesen, tizennyolc év tanulás után, egy kemény munkával kiérdemelt, nemzetközileg megbecsült diploma reményében elérkezettnek látja az időt.

A Majdnem-Rezidens most mégis meg van rémülve. Ezernyi társával együtt olyan híreket kapott, amikkel nem tud mit kezdeni, és komolyan aggódik a Rezidensért, aki ő lesz majd, néhány hónap múlva. Kiderült ugyanis, hogy mindeddig alapvető tévedésben élt, amit most lesütött szemmel vet papírra: Azt találta hinni, hogy az idő, amit egy diplomás orvos egy kórházban, a gyógyító team tagjaként tölt: munkaidő. Sőt, súlyos önhittségében egyenesen arra ragadtatta magát, hogy a Rezidens teljes munkaidőben – plusz ügyelet – végzett kórházi ténykedését, a betegek ellátásával egyetemben munkának gondolta. De ez mégsem így van. Egy éles szemű vezető, úgy tűnik, nemrégiben felismerte a rendszerben megbúvó anomáliát, és a baklövés anyagi vonzatait látva változásért kiáltott. Egy ilyen kiáltás pedig nem maradhat következmény nélkül: ha igazak a hírek – márpedig kifejezett érdeklődésre sem cáfolják őket – néhány hétnél tovább nem várat magára a gyökeres változás. A melléfogás elkövetője tehát ezúton kér pironkodva elnézést, de reméli, hogy a hibáiból tanulni sosem késő. Készen áll szélesre tárni elméjét és hamar elsajátítani az új leckét. Lássuk.

Gondoljanak bele, hogy 1998 óta a mai napig, kétéves ténykedése alatt minden Rezidens havonta közel százezer forint fizetést kap kézhez az államtól. Kis egyszerűsítéssel: azt mondták, azért kap, mert dolgozik, és azért az államtól, mert bizonyos értelemben mégiscsak tanul – ennek finanszírozása pedig nem róható a klinikák és az oktatókórházak vállára. Ennek megfelelően a képzéssel kapcsolatos költségeket is az állam téríti meg. Ha a hírek igazak, mostantól, hogy végre tisztán látunk, a fenti alapelv részben érvényét vesztené. A mi Majdnem-Rezidensünkhöz hasonló tévelygők számára is világossá vált ugyanis, hogy ha jobban megnézzük, a fentebb részletezett tevékenység nem más, mint színtiszta oktatás. Betegfelvételestül, vizsgálatostul, kezelésestül, adminisztrációstul. Tanulni pedig – ugye – kiváltság. Betegfelvételestül… Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt a szorgalmas újságolvasónak aligha kell elmagyarázni: aki tanulni kíván, természetesen fizessen tandíjat! Ám a Rezidensnek még az új helyzetben is irigylésre méltóan jó dolga lenne, hiszen, diákhoz képest szokatlanul méltányos módon, ezentúl is kapna fizetést – csak éppen az állam helyett a kórháztól, ahol dolgozik. Mármint tanul. A fizetés összege pedig nagyjából fedezné is a képzési hozzájárulást. A rosszmájúak biztosan máris azon töprengenek, honnan lesz erre pénze annak a kórháznak, ami néhány hónappal korábban kényszerült megválni néhány több szakvizsgás orvostól, de itt a szándékot kell értékelni, ami pedig vitathatatlanul példás. A többi majd megy magától.

A helyzet viszont ennél valamivel bonyolultabb, ugyanis akad néhány különös kivétel. Ezek az úgynevezett hiányszakmák, amelyeket rövidesen egy hozzáértő bizottság definiál pontosan. Bármilyen érthetetlenül is hangzik, a nagylelkű rendszer az ő esetükben minden anomália fölött szemet huny. Az állam, azon túl, hogy – két éven át – továbbra is maga állná a hiányszakmában elhelyezkedő néhány száz Szerencsés Rezidens fizetését, esetükben még a képzési hozzájárulás kifizettetésétől is eltekintene! Mintha nem éppen most ismertük volna fel, mekkora félreértés volt ez a szemlélet. Mintha a kiválasztottak nem pontosan ugyanazt az életet élnék két éven át, mint átlagos társaik. Mintha két év után a kórháznak több pénze lenne, hogy… De az imént már megegyeztünk, hogy jelen helyzetben hálátlanság lenne az ördögöt festeni a falra.

A Majdnem-Rezidens tehát lehajtja busa fejét, és elgondolkodik, milyen jó és igazságos lesz az ő világa. Aztán a hosszas fejtörés után mégiscsak kikívánkozik belőle néhány kérdés, mert minden jó szándéka ellenére kicsit lassú neki a felfogása.

Pontosan mihez is kell majd kezdenie két évig fizetés nélkül? Mármint olyan fizetés nélkül, ami a kezében marad – feltéve, hogy nem tartozik majd a kevesek közé. Eddig legalább ösztöndíja volt, amivel valamelyest hozzá tudott járulni a családi költségvetéshez. És – mi tagadás – előre számolt azzal a pénzzel, miként a szülei is. Azt az üzenetet magától is megértette, hogy családalapításon, lakásvásárláson gondolkodni az ő korában nevetséges ötlet. Halk megjegyzés, hogy ez a mostani Rezidenst sem nagyon fenyegeti.

Ugye, a Jogalkotó azért ír majd egy személyes hangú levelet a Majdnem-Rezidens szüleinek, amelyben tisztelettel megkéri őket, hogy még két évig, vagyis legalább huszonhat éves koráig gondoskodjanak diplomás, dolgozó gyermekükről? Esetleg a nyugdíjukból… A Majdnem-Rezidensnek ugyanis kissé nehezére esik előhozakodni ezzel a kéréssel.

Mit tegyen, hogy az emberek megértsék: viszolyog a gondolattól, hogy a betegek adományaiból kelljen megélnie? És hogy elhiggyék: ezekből az adományokból legfeljebb sok év múlva jutna neki annyi, amennyi a megélhetéshez elegendő?

Ha pedig így áll a dolog, mit tehet, ha nem tetszik neki a rendszer? Egyáltalán, mi értelme van itthon maradnia, amikor más országokban mesebeli összegeket kínálnak a munkájáért? Habár erre a kérdésre már meg is kapta a hivatalos választ, méghozzá egy nagyon bennfentes embertől. A válasz így hangzott: Beszél angolul? Akkor mit keres itthon?

A Talán-Majdnem-Rezidens most már végképp össze van zavarodva. Tizenötmillió forintot költött az állam a képzésére, és most az egészet ki akarja dobni az ablakon? Ha ősszel valamennyi munkába álló Rezidens komolyan venné a bátorítást – sejthető, hogy nem kevesen hajlanak rá –, az mindösszesen annyi, mint tizenötmilliárd forint egy év alatt. És ráadásul egy küszöbön álló orvoshiány. Nem is kicsi.

Ha sikerül, ez alighanem a takarékosság reformja lenne. Ha viszont a Majdnem-Rezidens túlságosan ijedős, és a reformok csak jövőre lépnek életbe, persze mindjárt egészen más a helyzet. Ez esetben természetes, hogy fiatalabb társai nevében is ő kér elnézést az oktalan aggodalmaskodásért.

„Gyönyörű…”

 

Ferencz Ákos
VI. éves hallgató,
a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének elnöke

 

Magyar Nemzet (http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=403375)

26 komment

Címkék: történet magyarnemzet

A bejegyzés trackback címe:

https://rezidens.blog.hu/api/trackback/id/tr2842544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egy anya 2007.04.04. 22:40:49

A szívemből szólt Ákos, mintha a saját mondataimat hallottam volna!!

Egy másik anya 2007.04.15. 12:14:39

Két éve még kinevett a lányom, hogy külföldre küldtem. Másfél éve fejleszti már meglévő angol tudását, és még csak mot ötödéves.

frissdiplomás erdélyi orvos · http://blog.hu/goldmine/hedgehog.php/42544 2007.05.27. 21:49:45

Ennél jobban nem lehetett volna megfogalmazni mindazt, amin a felvételire való felkészülés és a 6 év ideje alatt keresztül megyünk...határon innen és túl.
Gratulálok Ákos!

P. Zsuzsi 2007.09.11. 14:04:59

És mi lesz azokkal, akiket nem vettek rezidensnek, mert a külföldről visszatért (ott sok pénzt keresett) PHD-sek kitúrták őket?!

samuray 2007.09.14. 12:59:00

P. Zsuzsi: ez egy nagyon buta vélemeny volt, mert:
1) nem minden PhD-s kutat külföldön, az itthoni ösztöndíj meg 90k, ami ugye nem éppen sok
2) aki külföldön kutat, az meg elég hülye, ha hazajön rezidensnek, de értsd meg: kinn sincs kolbászból a kerítés, ez a "kinn meggazdagodott" szöveg irtó lúzer, nem beszélve arról, ha félre is tudott tenni, akkor is miért kéne többet fizetnie, mint mondjuk Neked ugyanazért a képzésért?
3) aki kutatásra adja a fejét az általában nem hobbiból teszi (bár elnézve a honi kutatói fizetéseket, hm...), és általában hasznot hoz a társadalomnak/emberiségnek (kivétel: történész és bölcsész kutatások) úgyhogy nem kell szidni és lenézni őket mert nem rögtön a betegágy mellett hajtottak az azonnali jótéteményekre.
4) Ja, és még egy dolog Zsuzsi:jobban kellett volna tanulni, akkor nem lenne okod siránkozni, hogy a PhD-s plusz pontok miatt lecsúsztál a helyről.

kakimaki 2007.09.23. 11:35:18

4) Ja, és még egy dolog Zsuzsi:jobban kellett volna tanulni, akkor nem lenne okod siránkozni, hogy a PhD-s plusz pontok miatt lecsúsztál a helyről.

Ezt a dumat.Miutan felvettek rezidensnek , mar mashogy latod a dolgokat mi? Nezd meg hany hely volt , es hanyan jelentkeztek.Majd ha allas utan kutatsz , es biztos , hogy lesz olyan idoszak akkor , lehet hogy nem talalsz jo ideig , akkor majd mashogy beszelsz. Ja , es ne legyen akkora szad a 4 pontra ertem.Stupid morron.

raffaello 2007.09.24. 14:51:26

"4) Ja, és még egy dolog Zsuzsi:jobban kellett volna tanulni, akkor nem lenne okod siránkozni, hogy a PhD-s plusz pontok miatt lecsúsztál a helyről."

Samuray, nem hiszem,hogy ez a nagypofaju, bunko stilus barkinek is tetszene..:( Ha nalunk lennel rezidens ezzel a szoveggel, hulyere szivatnalak..

morpheus 2007.09.27. 16:33:12

A rezidens rendszer atalakitasra szorul.Ez igy nem mehet tovabb .Mindenkinek aki elvegezte az egyetemet biztositani kellene , hogy olyan szakvizsgat szerezzen , amilyet akar fuggetlenul attol , hogy van-e re igeny vagy az adott pillanatban nincs.Igy is talan kevesebb palyaelhagyo lenne.De itt nincs meg most ez a lehetoseg.Na de 300.000 ft/ho , hogy valaki rezidens legyen , az tulzas akarhogy nezzuk.De ha valakinek van ra penze , akkor adjunk neki lehetoseget , mert lehet hogy mashogy nem tud szakorvossa valni. A rezidenshelyek szama meg rohej.Azok akik ott ulnek , es vizsgaztatnak (vadidegen), azok mondjak meg , hogy kibol legyen szakorvos , es kibol nem? Lehet , hogy az a super agytroszt a vizsgan a gyakorlatban semmit se er.A masik , meg hogy lehet az hogy egyes sebesz szakorvosjeloltek 8-9 evig guriznek , hogy mindent beszamitsanak , es a szakvizsgara engedjek oket.Kulfoldon ezt 5 ev alatt csinaljak .Ott mas a hozzaallas , es masok az emberek.Itt vmi feudalis rendszer van , az erosebb kutya baszik.

Magor 2007.09.28. 22:36:19

Sziasztok!

A Minisztérium felé már tavasszal jeleztük, hogy ez a keretszám kevés lesz... Sajnos a rezidensfelvételik végén szemmel látható, hogy igazunk lett, sokaknak nem lett rezidens helye...
Az idei év már így sikerült, visszacsinálni nem lehet. Annyit tudunk tenni, hogy mindezeket a tapasztalatokat hasznosítjuk az idei egyeztetések, tárgyalások során. Mert afelől senkinek ne legyen kétsége, hogy a döntéshozók heteken belül újra napirendre tűzik a képzés átalakítását...
Egyelőre nem látjuk, hogy az alapkoncepciójuk módosulna, ezért hasonlóan a tavaszhoz, minden azon múlhat, hogy mennyire határozottan és egységesen lépünk fel!
Ami a költségtérítéses képzést illeti... Ahogy azt tavasszal is képviseltük, annak semmilyen formáját és mértékét nem tartjuk elfogadhatónak! Márciusban ennek a világos képviseletére kaptunk felhatalmazást az általunk képviselt hallgatóktól, ezért ezt a kérdést nem tekintjük alku tárgyának.

Üdvözlettel:
Magor

kalaman 2007.10.01. 09:07:09

Márciusban ennek a világos képviseletére kaptunk felhatalmazást az általunk képviselt hallgatóktól, ezért ezt a kérdést nem tekintjük alku tárgyának.

Kivancsi vagyok ezt az elso , masodeves hallgatokkal irattatok ala? Ezeknek fogalmuk sincs a rezidens kepzes hibairol.Mit akartok kiharcolni, azt a szar rendszert ami most van? Mar az elozo evekben is csokkentek a keretszamok, mindig lesznek olyanok akik nem kerulnek be a rezidens rendszerbe.Ha költségtérítéses képzés lesz akkor azok is bekerulhetnek akiket nem akartak felvenni rezidensnek.A felveteli ismeretsegeken , es arcra megy.Akit nem akarnak felvenni kulonbozo oknal fogva annak felbemaradnak a tanulmanyai , es mehet ahova akar.Akkor mi a manonak fizette az allam a kepzeset eddig , ha nem engedi , hogy szakorvos legyen belole.Sokan vannak igy.

Batka 2007.10.04. 14:17:58

Kalaman! Csak azt felejted el, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy fizessen a rezidensképzésért. Ha jövőre fizetős lesz a rezidensképzés, akkor csöbörből vödörbe esem, mert idén nem vettek fel rezidensnek, s pénzem sincs, amiből kifizethetném. Vagy vegyek fel hitelt? S azt miből fogom visszafizetni?

Őszintén bevallom, nem számítottam rá, hogy nem kerülök be a rezidensképzésbe, tavaly simán bekerültem volna oda, ahová jelentkeztem.

kalaman 2007.10.07. 07:59:47

Batka !
Arrol van szo , hogy eddig csak ugy lehettel rezidens , ha felvettek ra a pontjaid alapjan.Az elozo evekben is kevesebb hely volt mint ahany ember jelentkezett.De ami a legfontosabb ,az az hogy nincs alternativa.Vagy felvesznek , es akkor rendben van minden , vagy elmesz korhazba , elhagyod a palyat es ki tudja mi lesz beloled a vegen ( nem rad ertem).Na most mindig is voltak olyanok akik kimaradtak a rendszerbol , es mas palyara kenyszerultek.Akkor gondoltam legyen allamilag tamogatott hely + fizetos (akinek van ra lehetosege ugy mint az egyetemen ahol vannak allamilag tamogatott es fizetos helyek). Mert most meg ez sincs.Mert ugye a kormanynak erre nincs penze.
Amugy ha valaki palyat kenyszerul valtani , annak kar volt ennyi evet tanulni.Jobb lett volna ha el se kezdi az egyetemet.Azok akik meg most kezdik el az egyetemet , es arra szamitanak , miutan elovegeztek tart karokkal varjak oket kulfoldon , hat
azok ne szamitsanak nagyon arra.El lehet menni mas dolgokat tanulni , es meg jobban megfizetik mint ezt.A media sok mindent felfuj(ismeros? "ha egy orvos kimegy kulfoldre akkor az itteni fizetesenek a tizszereset keresheti meg ott"hehe , kibeszel , talan nekik is koszonhetjuk ezt a valtozast mellesleg na meg a mostani kormanynak. Na kivancsi vagyok mit talalnak ki jovore.

kalaman 2007.10.07. 08:09:24

ps.

Allitolag koltsegteriteses lesz , tehat nem 300.000 ft/ho hanem a szakiranytol fuggoen pl. 24.000ft/ho (tobb vagy kevesebb) 120.000 br fizetes mellett.De ezt ne vegyetek keszpenznek.Ez meg nem olyan rossz, ha tenyleg igy lenne , es sikerulne bejutni a rendszerbe.

janet 2008.04.16. 10:58:24

Huhhhh, érdekes olvasmány volt nekem ez így 16 évesen. Már 2 éve erősen gonolkozom azon, hogy orvosira menjek-e érettségi után. Sose voltam túl okos, mindig csak jeles és így tizedikre még az sem az átlagom 4,4 és bioszból kémiából 4es vagyok. kérdem így érdemes nekem ilyen nagy célokról álmodozni? Idén faktokat választunk és boldogan döntöttem a biológia és kémia mellett. De még most sem vagyok biztos magamban. Barátnőm igen-igen jó tanuló, nagyon szerencsés lány, anyukja apukája fogorvosok és valami hihetetlen jó agya van neki mindent megjegyez. Lehet csak ilyen embereknek érdemes az orvosiról álmodozni? A mai délelőttömet igazából kereséssel töltöttem. Olyan blogok után keresgéltem, ahol egy orvostanhallgató írja le, hogy milyen volt neki a bejutás, nehéz volt-e, halasztott-e 1 évet vagy többet de sajnos eddig mg nem jártam sikerrel! Visszatérve az előző témához nekem is megvan a magamhoz való eszem és habár kicsit sajnálom, hogy anya nem rágcsált sok diót mikor a pocakjába voltam de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból jövőre a faktokon mert sokan mondták h nem fogom birni és én szeretném bebizonyitani nekik, hogy márpedig igenis meg tudom csinálni. Talán a kommentem nem idevaló, de ha tudtok segiteni esetleg olyan blogokat,fórumokat találni amiket kerestem igazán megköszönném!
További szép napot! :)

margaret 2008.04.17. 15:11:00

Jó tudni ezt a néhány dolgot. De engem nem érdekel, hogy hány évet kell tanulnom vagy, hogy hogy fogok megélni a fizetésemből. Én segíteni AKAROKaz embereknek, és megmutatni azoknak az embereknek, akik most nem hisznek bennem, hogy képes leszek végig csinálni....

Remélem sosem felejtem el ezt a néhány sort

batka 2008.04.23. 17:23:56

Margaret, hidd el nekem, lehet, hogy most még nem érdekel, hogy miből fogsz megélni, de majd ha odakerülsz, nagyon is fog érdekelni. Persze ha gazdag a család, és tud támogatni, vagy ha jól keres a házastárs, akkor tényleg nem olyan fontos a fizetés.

A lelkesedésed egyébként dicséretes. :-)

margaret 2008.04.24. 18:55:49

Miért forog minden ennyire a pénz körül?! Batka, csak megjegyzem a szüleim nem gazdagok, soha nem számíthatok támogatásra tőlük, még lelkileg sem.
De ha egyszer orvos leszek, és esténként úgy fekhetek le, hogy segíthettem, nem hiába keltem fel, akkor boldog leszek, és nem fog érdekelni, hogy az albérletet is csak alig tudom kifizetni....

batka 2008.04.25. 16:16:55

Még nagyon fiatal lehetsz, ha így gondolkodsz. Amikor az ember eljut oda, hogy egyedül akar boldogulni, s netalán még családot is szeretne, hát ahhoz bizony pénz kell, kell egy lakás, azt be is kell rendezni, a szüléshez, a gyerekneveléshez szintén pénz kell. Egy kezdő orvosi fizetés meg nem sok, így jönnek a másodállások, ügyelet itt-ott, kimerültség, stb., ezt meg megsínyli az ember magánlete. Hát ezért lenne fontos, hogy az embernek elég legyen 1 állás, s azt megfizessék tisztességesen.

A segíteni akarással természetesen nincs semmi baj, de a jószándékért nem adnak kenyeret a boltban.

margaret 2008.04.26. 15:59:02

Minden áron el akarod venni a kedvem attól, hogy az orvosira jelentkezzek, (egyszer)?!
Nem vagyunk egyformák. Te gondolom csalódtál, de ez nem jelenti azt, hogy én is fogok.
Tudom, hogy most még naivan fogom fel a dolgokat, de addig jó amíg hiszünk, akár egy homályos álomban is.

Batka 2008.04.27. 14:43:43

Elvenni a kedvedet? Nem hinném, hogy ha komoly az elhatározásod, akkor egy hozzászólás el tudná venni a kedvedet.
Nem érdemes álomképeket kergetni, inkább ismerd meg a valóságot, mert különben nagyot fogsz csalódni.

Amit én szeretnék (és rajtam kívül még sokan), hogy aki elvégezte az orvosi egyetemet, annak utána legyen állása és tisztességes fizetése, amiből meg lehet élni. Mivel egyik sem biztosított, én egyáltalán nem vetem meg azokat, akik külföldre vagy gyógyszercéghez mennek dolgozni (akár a pénz miatt, akár más miatt).

margaret 2008.04.30. 16:57:14

Hát, remélem eléritek amit akartok.
Vannak emberek, (mint én például) akiknek könnyebb álmodni az életet, mert segít. ( ez elég fura mondat, bocsi)
Kérdezhetek valamit?
Csontszövet szövettani vizsgálata általában meddig tart?

Ököl 2008.05.18. 20:54:27

6. év után, rezidensfelvételi előtt, elmentem beszélgetni néhány rezidenssel. Csalódottnak, kiégettnek, iszonyú keserűnek találtam őket. Én is fejem csóváltam, én majd nem ilyen leszek, bennem nagy a tűz, lelkesedés, és amúgy sem akarok gazdag lenni, miért kéne, hogy "minden a pénz körül forogjon"?
Azóta rezidens lettem. Azt hiszem nem égtem ki. Lelkesedek a pályámért! (pszichiátria) Ennek ellenére, ha nem figyelek, árad a keserűség mondataimból.
Szerintem nem kevés a rezidensi fizetés, én pl hónap elején gazdagnak érzem magam, egész addig, amíg a lakbért ki nem fizettem, aztán jönnek a számlák, kell venni kaját, a városban utazni is kell... Hajaj. Hogy hozom ki 0-ra a hétvégét?
Aztán a kollégák beprotezsáltak, találtam egy másodállást, ahol kicsit jobb órabért kaptam (pl. körzeti ügyelet 900 ft/óra) na végre havonta 10-20 ezerrel végre a bevétel több mint a kiadás. Királynak érzem magam 3-4 hónapig, aztán egyszer csak észreveszem, hogy könnyen ingerült leszek. Sőt már a beteggel szemben is elvesztem a türelmem. Úristen, hol vannak a végtelen tartalékaim, rejtett lelki erőforrásaim? Észreveszem, hogy 250 órát dolgozok egy hónapban. Már nem emlékszem mikor volt a legutóbbi hosszú hétvégém.
Nem könnyű.
Mondhatnánk remek csapdába kerültem. Ebben a helyzetben már minden csak azon múlik, van e hely ahol újra feltöltődhetek? Tudok-e vigyázni magamra? Van-e valami más is ami jellemez, vagy csak a kórházban gyógyítok akár már önmagam kárára is a betegeket? Kesergő-gyógyító helyett vagyok-e néha szerető, koncertlátogató, kiránduló, könyvolvasó, vagy templombajáró?
Vigyázzatok magatokra!

Ferencz Ákos 2008.05.21. 11:58:23

Kedves Margaret,
Szívből kívánom, hogy sokáig tartson a lelkesedésed. Ne engedd magad eltéríteni, de hallgasd meg az "öregeket" is, és ne bántódj meg, ha azt mondják, ők is így kezdték. Valószínűleg így volt. El tudod érni a célodat, de ehhez tudnod kell, mire készülsz - hogy tudatosabban, okosabban csinálhasd, mint mások :)
A szövettanos kérdés már valószínűleg nem aktuális. Könnyű álmokat, derűs ébredéseket!

Kedves Ököl,
Mennyire ismerős minden, amit leírsz... Én is azt érzem, hogy nagyon résen kell lenni. Ha nem tanulok meg tudatosan rangsorolni, és - néha kíméletlenül - határokat húzni, egykettőre kiégés lehet a vége. Meg kell találni a segítséget, hogy ne aludjon el a tűz - de ne is égessen meg nagyon.
Vigyázzunk magunkra...

Ákos
(a pszichiáter rezidens, aki elnézést kért...)

Sziszi 2008.11.24. 12:27:35

Sziasztok!

Én azt szertném kérdezni hogy:
1, egy jó sebész meddig tanul amig mást nem kelll csinálnia mint gyógyitania és műtenie?
2,Megéri-e annyit tanulni?
3,milyen átlag kell az egyetemre?
4,külföldön miért keresnek jobban a sebészek?
5,lehetek-e olyan jo,mint Dr. Hause,ugy hogy nekem semmi rokonom nem orvos?
6,Szeretitek a munkátok?

Remélem válaszoltok!köszönöm!

Ököl 2009.01.15. 00:48:04

1. itt magyarhonban nem látok igazán bele. A rutinszerű műtéteket /ahol nem magánúton jön a beteg, nem vkinek a vkije/ már talán 2 éves rezidensként műtheted. Pl hernia inguinalis. Asszisztálni is érdekes lehet :)
2. megéri, bár az elején nem pénzben. Dolgozni jobb mint tanulni, de sokszor gondolunk vissza úgy, hogy hej ha én ezt akkor igazán megtanultam volna...
3. 4,6 felett, angol közép c, és még valami nyelv.
4. külföldön minden orvos jobban keres. Azért, mert egyáltalán nem tudunk itthon érdeket érvényesíteni. (Pl Papp Magor jan 11-i megnyilatkozását nézd. www.weborvos.hu/lapszemle/itthon_tartanak_frissen_vegzett/126093/ )
5. ez nem rokon kérdése. Tanulni kell alaki jó koponya mellett.
6. ma sem mennék másnak.

Zinna 2009.08.20. 21:57:57

@janet: Janet!
Elmondom velem mi volt. Épp annyi idősen mint Te, gondoltam egyet és belevágtam. Visszagondolva fel nem foghatom, hogy volt merszem megpróbálni, nem voltam kitűnő, sőt voltam 4 es alatt is, lógós is voltam és nem igen van orvos rokonunk. Annyi számított, hogy tudtam, ezt akarom csinálni és nem érdekelt mibe kerül végigviszem. Már egy évvel felvételik előtt vettem kiegészítő könyveket és elkezdtem tanulni az érettségire, megcsinátlam pár nyelvvizsgát így a pontjaim megvoltak. Ne skatulyázd be magad a jegyeid alapján, amik teljesen jók, csak legyenek meg a végén a pontjaid. Ha már van egy 4,4, es átlagod akkor simán lesz belőle 5 is és bármi, kitartás és munka kell hozzá, és bízz magadban nyugodtan(és remélem ha így döntesz a családod is támogat majd bennem nem kételkedtek és sokat számított). Ha ezt szeretnéd csinálni. Semmit nem számít már most, hogy 3 as és kettes voltam matekból amikor megcsinálok egy élettanszigorlatot simán 5 re. A lényegre kell csak koncentrálni. Az agyad fejleszthető, és ne legyenek komplexusaid a másik lány miatt, utat törni nehéz.
süti beállítások módosítása