Alapjaiban változtatná meg a szakorvosi, azaz rezidensképzés rendjét az egészségügyi tárca. A továbbiakban az állam csak a hiányszakmákban állná a képzés költségeit. A jelenlegi rendszerben több mint tízévnyi tanulás van egy orvos mögött, mire önállóan kezelhet egy beteget. Hat év orvosi egyetem, majd újabb két év rezidensképzés a szakorvossá váláshoz, ezt követően három-négy év szakmai gyakorlat és újabb vizsga következik, mire urológussá, sebésszé, nőgyógyásszá válhat valaki. Aki nem vállalja a szakorvosi képzést, lényegében félbehagyja a tanulást, igaz, az adminisztrációtól kezdve az üzleti világig sok helyen hasznosíthatja tudását.

A kétéves szakorvosi képzést 1999 óta erőteljesen támogatja az állam. A célra körülbelül 8 milliárd forintot költenek évente. Az általános orvosok képzésére havonta 330 ezer forintot, a fogorvosokéra 360 ezret. Ebből az összegből a képzőhelyként kijelölt kórház biztosítja a kezdő orvosi bért és a képzés költségeit. A rezidensek néhány hét, hónap után az anyaintézményt csak bázisként használják, gyakorlóhelyről gyakorlóhelyre mennek. Évente körülbelül 750 friss diplomás orvos, 150 fogorvos és 300 gyógyszerész került ily módon közalkalmazotti státusba, jelenleg összesen 2200-an dolgoznak ilyen státusban.

Az Egészségügyi Minisztérium lapunk birtokában lévő, a rezidensképzést megújító javaslata szerint a 2007-ben végző, a programba 2008-tól csatlakozó orvosok közül már csak a hiányszakmára jelentkezők képzését támogatja az állam a korábbi feltételek szerint. (Most a legkeresettebb a radiológus, az intenzív terápiás altatóorvos és a patológus.) Így évente már csak 150-200 rezidens - meglehetősen mérsékelt - fizetését állná a jelenlegi feltételekkel a költségvetés.

További 50-100 rezidens ún. átmeneti finanszírozási szabályok alapján (a jelenlegi bér 50 százalékát) kapná meg. A nagy többség pedig elhelyezkedés után a normális orvosi fizetéséből, illetve jövedelméből, azaz önköltségi alapon végezhetné a rezidensképzést. A minisztérium érvei szerint ez a megoldás szabadságot biztosít, hogy mindenki olyan szakképesítést szerezzen, amilyet szeretne, ne feltétlenül olyat, amilyenre rezidenshelyet hirdettek.

A tárca sajtóosztálya a tervezettel kapcsolatban lapunknak annyit mondott: az ügyben még nincs végleges döntés, de tény, hogy a rendszer felülvizsgálata napirenden van. A változtatás célja, hogy a hiányszakmákban az ország minden területén legyen orvos.

- Tragédiával érne fel, ha a minisztérium valóban visszavonná a szakorvosképzésből az állami támogatást - reagált a hírre Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Véleménye szerint egy 25 éves fiatalember az orvosegyetem után közvetlenül nem lesz képes zsebből finanszírozni a képzését. S meglehet, hogy a tárca terve a kívánatos helyzet viszszáját eredményezi, azaz még kevesebben választják az orvosi hivatást.

- Ha a tárca terve megvalósul, akkor a korábbi, évi csaknem 1200 végzős orvosból mindössze 300 kerülhet be a rendszerbe - reagált lapunknak a hírre Stubnya Gusztáv, a Semmelweis Egyetem igazgatója. Szerinte a végzősnek nyilván nem lesz pénze, hogy a szakképzést finanszírozza, a kórháznak pedig nem érdeke, hogy olyan orvost foglalkoztasson, akire lényegében nem számíthat.

A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának legfrissebb kutatása szerint fölgyorsulhat az orvosok elvándorlása is. Három éve rendre fölmérik a szakorvosjelöltek körében, tervezik-e a külföldi munkavállalást: mintegy 66 százalékuk állítja, hogy más országban akar dolgozni. Tizedük aktívan keresi is a lehetőségeket, interjúkra jár, hirdetésekre válaszol. Az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal, amely a külföldi munkavállaláshoz szükséges dokumentumokat adja ki a távozó szakembereknek, másfél év alatt 195 külföldi munkát vállaló orvost regisztrált. Többségük 29-49 éves szakember volt. Vagyis egy részük állami finanszírozású rezidensképzésben végzett szakorvos.

A fiatalok inkább külföldre mennek

A javaslat a fiatal, családalapítás előtt álló orvosoktól a létfenntartáshoz szükséges anyagi támogatást vonja meg, sőt a hallgatók kétharmada csak önköltséges formában lenne képes részt venni a képzésben. Vagyis fizetnie kellene ahhoz, hogy dolgozhasson, így nem marad más választásunk, mint külföldre menni - mondja a magyarországi orvostanhallgatók képviseletét ellátó négy hallgatói önkormányzat nevében a tervezett intézkedésről Papp Magor. A megbízott szóvivő szerint a szakképzés finanszírozásának drasztikus átalakítása, az államilag finanszírozott keret csökkentése több szakterületen ellehetetleníti a szakorvosképzést. - Számításaink szerint az érintettek nyolcvan-kilencen százaléka is elhagyja majd az országot. Ezzel a tervezet is számol. Szó szerint kitér a minisztérium ugyanis arra, hogy az elvándorlók hiányát majd más oktatási rendszerben tanult, a magyar viszonyokat kevéssé ismerő gyógyítókkal kívánja pótolni - mondja Papp Magor. Szerinte egy új rendszer bevezetése csak akkor elfogadható, ha már a felvételiző tisztában van azzal: ahhoz, hogy teljes értékű orvosként dolgozhasson, milyen anyagi áldozatokat kell vállalnia. A szervezet megbízott szóvivője szerint a szakorvosjelöltek szakmaválasztását nem elsősorban az anyagi érdek motiválja. - A fizetések megvonásával, illetve nagyobb juttatásokkal nem lehet és nem is érdemes őket a hiányszakmák felé irányítani. Átmeneti anyagi előnyökért nem fogjuk feladni választott hivatásunkat. Így szerintünk a javaslat súlyos mellékhatásai árán sem fogja orvosolni a gyakornoki képzés valós problémáit - állítja a képviselő.

Népszabadság (http://www.nol.hu/cikk/437055/)