Srácok!
Engem ugyan már valószínűleg nem fog érinteni saját bőrömön a rezidensképzés, mert nem kívánok második szakvizsgát tenni, azonban meggondolandó a következő:
A Rezidensi rendszer előtt (amely a világ számos országában már megbukott) igen jó szakorvosképzés volt Hazánkban, mégpedig olyan módon, hogy az orvos a friss diplomájával addig kilincselt, amíg talált magának egy kórházat, ahol a szívéhez közel álló szakterületen alkalmazták és mint segédorvos, majd mint szakorvosjelölt, ebben a kórházban töltötte le a szakorvosképzéshez szükséges időt, míg a kórház biztosította számára a szakvizsgához szükséges gyakorlatok elvégzéséhez a szabadidőt, sőt, ha kellett az anyagiakat is, valamint a fizetést. Ezért cserébe egyes helyeken tanulmányi szerződést kötöttek az illetővel, amely a szakvizsga után meghatározott időre kötelezte a jelöltet, hogy ugyanebben a kórházban dolgozzon a szakvizsgát követően.
Szóval meggondolandó: nem lenne-e érdemes erre a rendszerre visszaállni, kikerülve ezzel az Állam bácsitól való kiszolgáltatott helyzetet.
Kicsit érdekes pénzt kaszálni azért, amiért még soha senki sem fizetett, ugyanis pl nálunk is van medikusképzés is, rezidensképzés is, és sem a kórház, sem jómagunk, mint oktatók ezért egyetlen fillért sem kapunk, szívesen csináljuk, jómagam élvezem is és nagy elismerésnek tartom, ha tőlem tanul valaki, dicsőségnek, ha a kórházunkba kéreckedik... Ez mindig is így volt, és mellesleg a tanulást komolyan gondoló szakorvospalánták igen nagy segítséget jelentenek mindennapi munkánkban.
Szóval: fel a fejjel, ne hagyjátok magatokat és gondoljátok meg a fenti lehetőséget is! Ciki lenne Állam bácsinak, ha nem tudna kaszálni ott, ahol nem is fektetett be semmit!
Sziasztok!

Kedves Nemo!

Valoszinuleg az altalad vazoltak lennenek a legjobban kivitelezhetoek, de. Nem a rezidenskepzes teljes megszunteteserol volt szo, hanem onkoltsegesse tetelerol. Tehat, ha szakorvos akarsz lenni fiam, akkor fizessel!
Soha nem fognak minket az ilyen dontesekbe belevonni.

Kedves Nemo!
Igen, valami ilyesmi lehetne a megoldás! Csak a probléma az, hogy a rezidensi rendszer bevezetése elött állami hátszél támogatta a medikusokat és az intézményeket az ilyen szerzödések megkötésében.
Most meg az intézmények az állandó költségcsökkentési kényszerben nem biztos, hogy szívesen alkalmaznák az olyan frissen végzett orvosokat, akinek kötelezö jelleggel kell tanulmányi szabadságot adni a majdani szakterületüktöl eltérö (külsö) gyakorlatokra, hacsak nem oldható meg minden egy intézményen belül. Ezt nem mindenhol lehetséges kivitelezni, s nekünk is új lenne annyiban, hogy eddig megszoktuk a "szabad gyakorlati hely választás"-t. Amúgy Németországban is így müködik a rendszer. Persze ehhez az is kéne, hogy ne legyen "tandij" (igaza van Hisinek). Bár ha jól tudom, az emlegetett 330 e Ft nagy része eddig is a rezidens bérére és jarulékaira ment el. (Tudja valaki a pontos adatot? S mire ment a többi?)
A probléma megoldódna, ha a kórházak, a saját érdeküket szem elött tartva, küzdenének az orvosi utánpótlás megszerzésért, vállalva az esetleges kötelezö külsö gyakorlatok alatt keletkezö veszteséget (a segedorvos nem náluk teljesit) és pluszba még a többi szóbajövö költséget (pl. tanfolyamok). Ezt némileg nehezíti, hogy épp (remélhetöleg átmeneti) túlkinálat várható orvosokból. Ugyanakkor ez a rendszer nem (sem) nyújtana mindenkinek egyenlö esélyeket és lehetöséget (mintahogy az életben semmi sem...). Ès ezzel nagyjából visszakanyarodtunk a korábbi szakképzési rendszerhez, amit azért szüntettek meg – gondolom én, hogy egységesebb legyen a szakképzés és ne az egyes kórházaknak kelljen állni a külsö gyakorlatok alatti munkaerökiesés veszteségét… És tkp. az elozo bekezdeshez is visszatértünk, csak más megközelitéssel. Ehhez azonban – divatos kifejezéssel élve – szemléletváltozásra van szükség, mind a munkavállalói oldal (mi), mind a munkaadói oldal és a kórházak menedzsmentje részéröl!
Amugy Molnár Lajos a levelében valami hasonlóra utalhat: sajnos (vagy talan nem annyira) az egészségügyben is kezdünk az eddig jellemzö paternalista szemlélet végére jutni. Persze ahhoz, hogy egyszer nyugati béreket kapjunk, le kell mondanunk a védett munkaeröpiac jelentette jogokról. A konfliktus innentöl fogva adott: ki tegye meg az elsö, áldozatokkal járo lépést a késöbbi (reménybeli) nyereségért cserébe?!
Azt hiszem végül nem jutottam új megoldásra! :)
Mint gondoltok?
Üdv
Ui: Bocs, nincsenek ékezeteim a billentyüzeten. Amugy nem Németországban rezidenskedek, csak átmenetileg épp itt vagyok.